A karrierutam talán kicsit kacskaringósnak tűnik, de abban biztos vagyok, hogy semmi nem történt benne véletlenül.

 

5 évesen arról álmodtam és egyfolytában azt játszottam, hogy tanítok. Az első pályaválasztásnál azonban mégis vendéglátóipar  és idegenforgalom tűnt egy biztos lehetőségnek. Annyira megszerettem a turizmust, hogy 10 évet dolgoztam benne. Aztán az élet kikényszerített egy váltást. Egy ajtó bezáródott, egy másik pedig kinyílt: egy jó nagy gyárajtó. Az emberekkel való foglalkozás megmaradt, de egy teljesen más minőségben: HR-es lettem. Keményen dolgoztam, hogy felnőjek a feladathoz, tanultam, egy coach-tanácsadóval építettem fel egy önálló osztályt.

 

7 év múlva újabb váltás érkezett, leépítés. Ekkor én is úgy éreztem, hogy mennem kell, de a HR-t nem engedem el. Újabb gyár, multicég. Más kultúra, más kávéház. Újra a tanulás kapott fókuszt: először coaching, majd tréning és végül sport mentáltréning, jó sok önismerettel és számos belső változással.

 

3 dologban hiszek igazán: a kemény munka mindig kifizetődik, a tanulás élethosszig tart és hogy minden elmúlik egyszer, jó és rossz is egyaránt.